A hitelminősítő intézetek története és működése

Mivel a legtöbb befektető kompromisszumot keres a kockázat és a beruházások megtérülése között, általában magasabb kamatlábat akarnak követelni a rosszabb hitelminősítésű kötvényekre. Ennek eredményeként a hitelminősítő intézetek fontos szerepet játszanak a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kamatlábainak meghatározásában.

A hitelminősítő intézetek története

A hitelminősítő intézeteknek az adóssághoz kapcsolódó kockázati szint felmérésére történő felhasználásának koncepciója a 20. század elején merült fel, amikor három fő hitelminősítő intézetet alapítottak. Noha az elkövetkező években további hitelminősítő intézeteket alapítottak, az eredeti hitelminősítő intézetek - a Fitch, a Moody's, valamint a Standard and Poor's - a legjelentősebbek.

1. Fitch

A Fitch Kiadóvállalatot 1913-ban alapította John Knowles Fitch, egy 33 éves vállalkozó, aki éppen átvette apja nyomdai tevékenységét. A Fitch társaságának egyedi célja volt: a részvényekre és kötvényekre vonatkozó pénzügyi statisztikák közzététele.

1924-ben a Fitch kibővítette vállalkozásának szolgáltatásait egy adósságinstrumentumok besorolására szolgáló rendszer létrehozásával, amelynek alapja a társaság kötelezettségeinek visszafizetése volt. Noha a Fitch adósságinstrumentumainak besorolási rendszere a többi hitelminősítő intézet standardjává vált, a Fitch ma a „három nagy” közül a legkisebb.

2. S&P

Henry Varnum Poor pénzügyi elemző volt, hasonló látásmóddal rendelkezik, mint John Knowles Fitch. A Fitchhez hasonlóan, Poor is érdekelt a pénzügyi statisztikák közzététele, ami ösztönözte őt H.V. és H.W. Szegény társaság.

Luther Lee Blake volt egy másik pénzügyi elemző, akit érdekelt a pénzügyi kiadóvá válás. Ennek az álomnak a megvalósításához Blake 1906-ban, egy évvel Poor halála után alapította a Standard Statisztikát. Standard Statistics és H.V. és H.W. Szegény nagyon hasonló információkat közölt. Ezért ésszerű volt a két társaság vagyonát konszolidálni, és 1941-ben egyesültek, hogy létrejöjjenek a Standard and Poor's Corporation.

Manapság a Standard and Poor's nemcsak minősítést nyújt, hanem más pénzügyi szolgáltatásokat is kínál, például befektetési kutatást. Most a „három nagy” hitelminősítő intézet közül a legnagyobbok.

3. Moody's

John Moody 1909-ben alapította a pénzügyi holdingtársaságot, a Moody's Corporation-t. Bár a Moody's számos szolgáltatást nyújt, egyik legnagyobb divíziójuk a Moody's Investor Services. Míg a Moody's 1914 óta végez hitelminősítéseket, addig csak az államkötvények minősítését végezte 1970-ig.

A Moody's jelentősen nőtt az évek során. Jelenleg a Moody's a „három nagy” közül a második legnagyobb.

A hitelminősítő intézetek célja

A hitelminősítő intézetek osztályozást adnak minden olyan szervezet számára, amely adósságinstrumentumokat bocsát ki, ideértve a magánvállalatokat és a kormányzat minden szintjét. Mivel a befektetőknek tudniuk kell, hogy megfelelő kompenzációt kapnak a befektetés megszerzésével vállalt kockázatért, az ügynökségek által kiadott minősítések nélkülözhetetlenek a pénzügyi ágazat számára.

Az adóssághoz kapcsolódó kamatláb fordítottan kapcsolódik annak kockázati szintjéhez. Ezért, mivel a befektetők a hitelminősítő intézetek véleményét mutatják az adósságinstrumentumhoz kapcsolódó kockázati szint mérésére, a hitelminősítések kulcsszerepet játszanak a különböző hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kamatlábain.

Hogyan működnek a hitelminősítő intézetek?

Az adósok azt szeretnék, ha a befektetőknek jó ötletük lenne arról, hogy hitelképesek-e értékpapírok. A befektetők természetesen elfogulatlan gondolatot keresnek a társaság adósság-visszafizetési képességéről. Ezért a cégek gyakran hitelminősítő intézetet fognak felvenni adósságuk felmérésére.

Miután a társaság ajánlatot tett, a hitelminősítő intézet a lehető legpontosabban értékeli az intézményt. Nincs azonban mágikus képlet az intézmény hitelminősítésének meghatározására; az ügynökségnek ehelyett a szubjektív az intézmény adósság-visszafizetési képességének értékelése.

Értékelésük során a hitelminősítő intézetek számos tényezőt figyelembe vesznek, ideértve az intézmény adósságának szintjét, jellegét, az adósság visszafizetésére való hajlandóságának bizonyítását és az adósság visszafizetésére vonatkozó pénzügyi képességét. Noha ezek közül sok tényező az intézmény mérlegében és eredménykimutatásában található információkon alapul, másokat (például az adósság-visszafizetéshez való hozzáállást) körültekintőbb vizsgálatnak kell alávetni..

Például a nemrégiben zajló államadósság-mennyezeti vitában az S&P lerontotta az Egyesült Államok államadósság-besorolását, mert úgy érezték, hogy a szövetségi kormány politikai átláthatósága nem egyeztethető össze egy AAA-intézmény viselkedésével.

Az intézmények hitelminősítésének értékelésekor az ügynökségek az adósságot az alábbiak egyikébe sorolják:

1. Magas fok
2. Felső közepes fokozatú
3. Alsó közepes fokozatú
4. Nem befektetési fokú spekulatív
5. Erősen spekulatív
6. Jelentős kockázatok vagy közel az alapértelmezett kockázatok
7. Alapértelmezés szerint

A magas színvonalú befektetéseket a legbiztonságosabb elérhető adósságnak tekintik. Másrészt a nemteljesítésként felsorolt ​​befektetések a legkockázatosabb adósságinstrumentumok, mivel már bizonyították, hogy nem képesek visszafizetni kötelezettségeiket. Ezért a nemteljesítő befektetéseknek sokkal magasabb kamatot kell kínálniuk, ha pénzt akarnak befektetni bennük.

cHitelügynökségek előnyei

1. Segítik a jó intézményeket abban, hogy jobb árakat szerezzenek
A magasabb fokozatú hitelminősítésekkel rendelkező intézmények kedvezőbb kamatlábak mellett képesek kölcsönözni. Ennek megfelelően ez jutalmazza azokat a szervezeteket, amelyek felelősek pénzük kezeléséért és adósságaik megfizetéséért. Viszont gyorsabban tudják kibővíteni üzleti tevékenységüket, ami elősegíti a gazdaság terjeszkedését is.

2. Figyelmeztetik a kockázatos társaságok befektetőit
A befektetők mindig meg akarják tudni a társasággal járó kockázatok szintjét. Ez a hitelminősítő intézeteket nagyon fontossá teszi, mivel sok befektető azt akarja, hogy figyelmeztessenek a különösen kockázatos befektetésekre.

3. Megalapozott kockázat-haszon arányt biztosítanak
Nem minden befektető ellenzi a kockázatos hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok vásárlását. Azt akarják azonban tudni, hogy jutalomban részesülnek, ha magas kockázatot vállalnak. Ezért a hitelminősítő intézetek tájékoztatják őket az egyes adósságinstrumentumok kockázati szintjeiről, és segítenek abban, hogy megfelelő kompenzációt kapjanak az általuk vállalt kockázati szintért..

4. Ösztönzést adnak az intézményeknek a fejlesztésre
A rossz hitelminősítés ébresztést jelenthet azoknak az intézményeknek, amelyek túl sok adósságot vettek fel, vagy amelyek nem bizonyították, hogy hajlandóak felelni a visszafizetésért. Ezek az intézmények gyakran tagadják hitelproblémáikat, és az esetleges problémákkal kapcsolatban figyelmeztetni kell őket egy elemzőtől, mielőtt elvégzik a szükséges változtatásokat..

A hitelminősítő intézetek hátrányai

Sajnos, bár a hitelminősítő intézetek számos célt szolgálnak, ők nem hiányosak:

1. Az értékelés nagyon szubjektív
Nincs szabványos képlet az intézmény hitelminősítésének meghatározására; ehelyett a hitelminősítő intézetek a legjobb megítélésüket alkalmazzák. Sajnos gyakran következetlen ítéleteket hoznak, és a hitelminősítő intézetek közötti osztályozások is eltérhetnek.

Például sokat beszéltek az S&P leminősítéséről, amikor az Egyesült Államok elvesztette AAA hitelminősítését. Az S&P döntéstől függetlenül, a másik két fő hitelminősítő intézet továbbra is az Egyesült Államoknak nyújtja a lehető legmagasabb besorolási fokozatot.

2. Lehet az összeférhetetlenség
A hitelminősítő intézetek általában maguknak az intézményeknek a kérésére nyújtanak minősítést. Bár néha kéretlen értékeléseket végeznek a vállalatoknál, és eladják a minősítéseket a befektetőknek, általában ugyanazok a társaságok fizetik meg őket, amelyeket minősítenek..

Ez a rendszer nyilvánvalóan komoly összeférhetetlenségeket okozhat. Mivel a társaság fizeti a hitelminősítő intézetet a minősítés meghatározása érdekében, ez az ügynökség hajlamos lehet kedvezőbb minősítést adni a társaság számára az üzleti tevékenységük megőrzése érdekében. Az Igazságügyi Minisztérium megkezdte a hitelminősítő intézeteknek a jelzáloggal fedezett értékpapírokban betöltött szerepük vizsgálatát, amelyek 2008-ban összeomlottak.

3. Az értékelések nem mindig pontosak
Bár a hitelminősítő intézetek egységes minősítési skálát kínálnak, ez nem jelenti azt, hogy a társaságok pontos minősítést kapnak. Az ügynökségek hitelminősítését évek óta ritkán kérdőjelezték meg. Miután a hitelminősítő intézetek AAA besorolást adtak a recesszióhoz hozzájáruló értéktelen jelzáloggal fedezett értékpapírokra, a befektetők nem hisznek benne szinte annyira. Minősítéseikre még mindig szinte mindenki hivatkozik, ám hitelességük komoly ütést kapott.

Érdekes módon, amikor az Egyesült Államok adósságát lecsökkenték, a pénzügyi közösség meglepődött, hogy több befektető érkezett az Egyesült Államok kincstárához, mint valaha. Ez egyértelmű jele volt annak, hogy ők nem vették olyan komolyan a hitelminősítő intézetek véleményét, mint az elemzők elvárták volna.

Záró szó

A hitelminősítő intézetek jelentős szerepet játszottak a pénzügyi közösségben az elmúlt században. Egész létezésük során segítették a befektetőket a kockázati szintek azonosításában; egyébként a befektető közösség káosz világába kerülne, mivel megpróbálta meghatározni a kockázati szinteket és a megfelelő kamatlábakat. A nap végén azonban a hitelminősítő intézetek értékelését szemcsés sóval kell elvégezni. Bár véleményük alapja a magasan képzett szakemberek, ezek továbbra is vélemények.

A befektetőknek tanácsadás alapján kell hitelminősítést igénybe venniük, de saját döntésük során is figyelembe kell venniük, amikor egy árfolyamon vagy kamatláb mellett vásárolnak adósságinstrumentumot. Értékpapírba történő befektetés esetén mérlegelje, hogy mekkora adósságot tart fenn a cég, milyen bevételt és milyen eszközöket bocsátott ki. Bár ezek ugyanazok a tényezők, amelyeket egy hitelminősítő intézet vizsgál, a befektetőknek saját következtetésre kell jutniuk az értékpapírhoz kapcsolódó befektetési kockázat szintjéről.

(fotó jóváírás: Shutterstock és Bigstock)